Péter Erika
Tetováld a lelkedbe

Felhőrózsák fölött,
kódexlapok között
őrizd a szerelmet.
Hordozd nyelved alatt,
érintse a fogad.
Bújtasd körmöd mögé,
szempilláid közé,
bőröd illatába.
Rejtsd el a kebledbe,
tetováld lelkedbe.
Ereszd be az ajtón,
szeresd a szélvihart!
Ne sajnáld, hadd fájjon,
csak üvölts, csak akard!
Szűkölj, mint a máglyán
szenvedett Johanna,
égj, mint megalázott,
villámcsapott pózna.

Tegnap
még fáztál.
Tegnap
kiabáltál.
Tegnapelőtt csendben
csak" juhászgyuláztál".
Ma már megengeded,
hogy fájjon, hogy megégj.
Lelkedbe tetováld:
szerelem - s neki élj!