Kamarás Klára :

 Tél közepén ...

Még túl hosszú a tél:
ez január,
s beláthatatlan a hó förgeteg.
Világunk álma mély...
és dermedő minden tavaszra váró
gondolat.
De hinni kell,
mert egyszer minden bánat véget ér.
Legyen bár hó özön,
jég, fagy, lavina, köd:
a Nap előbb-utóbb kisüt
és az ágak között
bimbózik a remény.