"A barátság akkor mérettetik meg igazán, amikor látjuk a másikat a legsötétebb pillanatokban is... Amikor látjuk hibázni, amikor rájövünk gyengeségeire, vagy valami olyat tesz, amit elítélünk.

A barátság akkor dől el, amikor valakinek megismerjük azt az arcát, amit el akar rejteni mások elől, akkor dől el, amikor beavat minket titkaiba, máz nélkül, beavat minket abba, hogy ki is ő.

Az igaz barátság, mint az igaz szerelem, valahol mélyen, belül éled fel, sokszor érthetetlenül. Hisz van, akinek ugyanazt a hibát képtelenek vagyunk elnézni, míg másban elfogadjuk. Van, akivel egy pillanat alatt összekapcsolódunk, míg mással rögtön taszítjuk egymást. De a barátunkban... valahogy akkor is látjuk a jót, amikor a legrosszabb arcát mutatja, a barátunk mellé ösztönösen oda állunk akkor is, amikor senki sem állna.

A barátság elfogadás. Nem egyetértés a hibákkal, nem azok támogatása, egyszerűen csak elfogadás a hibákkal együtt. Egyfajta kölcsönös megértés. Két hibás lélek hű összefogása…"

/Manna OWell /