Kaffka Margit

Vándorének.. 

Amerre járok, nő virág elég:
Csak szaggatom, te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába - messze vagy te, nem lehet -,
Míg odaérne, elhervadna rég!

Van egy galambom - a szárnya fehér -,
Azt küldeném el, a válaszodér',
Sebes a röpte, csakhogy - tudom én,
Ott van a fészke erdők peremén,
Ott elmarad, nyomodba sohse ér.

És a szívemben - édes emberem,
A nóta is már hasztalan terem.
Ha záporok szele vinné, - - - de lásd,
Elszéled az messze völgyeken át,
Szívem dalát rábízni nem merem.