Kun Magdolna: 

Az a boldog-boldog nyár...

Az a boldog-boldog nyár,
de szép volt Istenem,
mert rózsaágak nyíltak utcákon, tereken,
és kacagások visszhangzották
az átosonó lépteket,
melyektől minden rideg macskakő
átmelegedett.
A sokszínű virágok megértették egymást,
átöleltek hajtásukkal sok díszes kapufélfát,
és olyan lágyan simultak a kerítésekre,
hogy abba beleszédült a csillagos este.
Az udvar tágas rejtekén madárdala hangzott,
talán sárgarigó, vagy éppen csalogány,
már nem tudom, melyik volt,
de abban biztos vagyok,
hogy ennél lélektépőbb dallamot
a szív sem muzsikál.
Boldog-boldog nyár visszajössz-e még,
emlékeztet-e rád, néhány szép emlék,
s itt maradsz-e akkor is, ha téli napban fázom,
s ha majd könnyeimmel siratom
őszi elmúlásom.