Várok Rád türelmesen...

 

 

 

Mint könnycsepp, gyűlik a harmat

szilvafák sárguló levelén -

pókhálót hord a fuvallat

október reszkető reggelén.

Mennyit jártunk e fák alatt,

míg águk virágba öltözött,

kezem a kezedben maradt,

és közben a tavasz megszökött.

Engedj közelebb magadhoz,

válladra hajtanám homlokom,

s míg a szél dalát hallgatod,

én titkon fürkészem mosolyod.

Államat ismét felszegem,

nézd, lelkemben új tavasz fakad -

és várok rád türelmesen

a sárguló szilvafák alatt.

(fotó: képguru)